Hamuzsír kemence

A kálium-karbonátot az emberiség ősidők óta ismeri. Eredetileg ruhák mosására használták, mert az általa létrehozott lúgos környezetben a zsírok könnyen lebomlanak, és az esetleges foltok már az első mosás után eltűnnek. A szappangyárak használják termékeik előállításához. Az ókorban a káliumot sok káliumot tartalmazó fákból (juhar, nyírfa, fenyő) nyerték. Ehhez a fát elégették, és egy köbméter fából körülbelül 500 gramm kálium-karbonátot nyertek.

A fa elégetésén kívül volt egy másik módja is a kálium előállításának: a fahamura forró vizet öntöttek; az így kapott keveréket a tűzhelyre öntötték a fatűz fölé. Ezt az eljárást nagy szakértelemmel kellett végrehajtani, hogy a tűz ne szökjön ki, és a hamuzsír ne rakódjon le a tűzhely aljára.

A 17-18. században Európa-szerte több száz hamuzsír kemencét használtak. Sólyomkővár területén már a 18. század végén is termeltek hamuzsírt (szlovákul salajka). Mivel Európában nagy volt a kereslet a hamuzsír iránt, és az erdők bőségesek voltak, a helyi nemesek gyorsan rájöttek, hogy a hamuzsír termelés további bevételt hozhat. Ezért hozták létre az első hamuzsírkályhákat, amelyeket németül Potaschen Hütten-nek neveztek.38 Az 1782-1785-ös első topográfiai felmérésben Potaschen Hütten a mai Bodonos részeként szerepel, az első szlovák település, amelyet Bihar megyében alapítottak. Itt a kálium-karbonát vagy hamuzsír (K2CO3) kinyerésének eljárása fa, levelek és fű égetésével a következő volt: a nyers fahamut üstökben áztatással és vízzel való mosással oldották ki; a lúg bepárlása nagy fazekakban vagy üstökben való forralással történt; újraforralás (kalcinálás) a kálium-karbonát dúsítása érdekében; a lúg bepárlása; a nyers kálium- karbonát további feldolgozása.

A hamuzsírégetőket tekintik a szlovákok első letelepedési helyeinek. Az egyik ilyen hely Facsád (szlovákul: Gemelčička) község központja, ahol a Belvedere felől látható templom található. Ezeknek az időknek az emléke a helységnévben is megtalálható39. Így Almaszeghutában, Facsádban, stb. a "salajka" helynév gyakran utal arra a helyre, ahol egykor fát égettek és hamut főztek.