Az üvegmúzeum

Hogy növeljék bevételeiket, a tartomány urai úgy döntöttek, hogy kiaknázzák a környező hatalmas erdőségeket. Így jöttek létre a üveggyárak. A Réz-hegység területén már a század végén említenek egy üveggyárat, amely tágabb értelemben Erdély egyik legrégebbi üveggyára. Egy üveggyár létesítéséhez különleges feltételekre volt szükség: homok (még ha nem is eléggé tiszta), kvarckavics, kiterjedt erdők az olvasztókemencékhez szükséges tüzelőanyag túlzott fogyasztása miatt, lombhullató erdők, amelyek fájából égetéssel nyerték a káliumkészítéshez szükséges hamut, és ércek, amelyek oxidjából különböző színezékeket nyertek.42 A Réz-hegység területe kedvező volt egy ilyen mesterség kifejlesztéséhez. Az üvegolvasztó műhelyek fából készült fészereknek vagy pajtáknak tűntek, amelyekben az üvegolvasztó és -hűtő berendezések, egyéb műhelyek és azok melléképületei voltak.

Az üveggyárakban a munkát kisszámú szakmunkás végezte. A gyárak üzemeltetését és fenntartását azonban elsősorban a jobbágyok munkája biztosította, az adókötelezettségek miatt, sőt, fizetés ellenében. A jobbágyok feladatai közé tartoztak a segédmunkák, például a fakitermelés és -szállítás, a kvarckő bányászata és szállítása, a karbantartási munkák és a késztermékek szállítása.44 A szlovák telepesek egy különleges kategóriája az üveggyártásra szakosodott munkások voltak. A almaszeghutai üveggyár első említése az anyakönyvekben 1802-ből származik45, de nyilvánvaló, hogy régebbi volt (németül glasshütte: glass=üveg, hütte=kohászati üzem vagy kohó). 1826-ban a almaszeghutai üveggyár mellett egy másik üveggyárat jegyeztek fel Sólyomkő mellett.46 Egy terület természeti erőforrásainak kimerülése az üveggyár bezárását és egy alkalmasabb helyre való áthelyezését jelentette. Ez történt az almaszeghutai üveggyárral, amelyet a 19. század első felében Sólyomkővárra telepítettek át. Az üveggyáron kívül több kemencére is szükség volt az üveggyártáshoz szükséges hamu előállításához. Az üveggyár meglehetősen egyszerű, a helyi és regionális kereskedelmi piacon szükséges tárgyakat gyártott: gyógyszeripari cikkeket, laboratóriumi eszközöket, fogyasztási cikkeket (kancsók, poharak, edények, ablaküvegek), dísztárgyakat (halak, récék, vázák). A század közepén az sólyomkővári üveggyár a Fekete-erdőbe költözött. Az üveggyár építésére ezen a helyen több okból is sor került: a Bisztra patak elég vízzel rendelkezett a kvarc őrléséhez; a környező erdőkben jelentős mennyiségű fa volt, amelyből hamuzsírt készítettek és a kvarchomok megolvasztásához használták; a környékről segédanyagokat hoztak (arzén, salétrom, só, mangán, agyag stb.).48 Az üveggyártásban jártas szlovák munkások továbbra is ezt a mesterséget űzték, Fekete-erdőre ingáztak.