A mézeskalács házikó

Elérkeztünk, majdnem „A hutai szlovákok története” ökoturisztikai útvonal végéhez. Körülbelül 2,5 km-t tettünk meg együtt, így most itt az ideje a várva várt uzsonnaszünetnek. És mi lehetne erre jobb hely, mint a mézeskalács házikó?

A mézeskalács házikó minden bizonnyal az egyik legkedveltebb nevezetesség a Huta Slavia komplexum térképén. Ennek oka, hogy itt igazán kényeztetve érzi magát, akár 6 éves akár 60 éves! Itt széles választékát találja olyan finomságoknak, amelyek a kicsiknek örömet szereznek, vagy a felnőttek emlékezetében felidézik a régmúlt gyermekkor ízét. Az ízekkel együtt pedig olyan érzésünk támad, mintha visszautaznánk a híres szlovák vásár idejébe.

A vásárokat fontos vallási mérföldkövek alkalmával szervezték, mint például a templom védőszentjének (szlovákul Odpust) megünneplése. Általában, amikor a környék valamelyik templomának volt az ünnepe, a közeli plébániák is csatlakoztak az eseményhez, és a szomszédos falvak hívei körmenetet szerveztek. Így gyalog indultak el a falu felé, ahol a lakomát tartották. Az út hosszú volt, gyakran több órán át tartott; az út során a hívek templomi énekeket énekeltek.liii

Sólyomkővár templomát Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelték, amelyet minden évben július első vasárnapján ünnepelnek. Az ünnep alkalmából az istentisztelet után vásárokat is szerveztek. Ez az ünnepségek valódi társadalmi események voltak, amelyek képesek voltak összehozni az embereket az említett hatalmas térségből. Az emberek vagy vásárolni, vagy eladni jöttek, és megragadták az alkalmat, hogy találkozzanak egymással, meséljenek egymásnak az örömeikről, és pár órát vagy akár napot is eltöltsenek egy különleges hangulatban. Egy időre megfeledkeztek a mindennapi élet és a hegyvidéki élet nehézségeiről.

A vásárokon az emberek ettek, ittak és néha zenészekkel mulattak; a közösség ifjai vagy fiatalemberei között versenyek zajlottak. Az egész légkör tele volt örömmel, énekléssel, jókedvvel és a helyiek által otthonukban készített finomságokkal: mézeskalács, különböző színű és formájú (leggyakrabban szív, baba, ló, nyuszi vagy rózsafüzér) színes mizes (szlovákul medovníky) különböző formákkal (leggyakrabban szív, baba, lovacska, nyulacska, rózsafüzér), csavart édességek, fagylaltkelyhek, ruhák, játékok (sípok, trombiták, babák), ékszerek és kiegészítők (fülbevalók, gyűrűk, szemüvegek). A nagyobb vásárokon voltak olyan szórakozóhelyek is, ahol a gyerekek körhintán vagy az úgynevezett linghișpir-en (szlovákul kolotoč) tölthették az idejüket.

Az egyik kedvenc szlovák desszert az égetett cukortorta volt. Mint minden csemegének, ennek is titkos receptje volt, és olyan nehéz volt elkészíteni, hogy nem mindenki merészkedett belefogni az elkészítésébe. Néha csak egy-két nő volt a közösségben, aki ezt sütött, és ők készítették mindenkinek, aki meg akarta kóstolni. Az égetett cukorból és karamellizált dióból készült, tojáshabbal és porcukorral díszített finom torta a szlovákok számára az egyik legkedvesebb gyermekkori emlék marad.