top of page

Kovácsműhely

Az urbanizáció és az iparosodás évei előtt a közösségben szükséges dolgok túlnyomó többségét helyben állították elő. Legyen szó alapvető élelmiszerekről, például lisztről és olajról, háztartási cikkekről vagy különböző szerszámokról, a közösség úgy szerveződött, hogy a tagoknak biztosítani tudta a szükségeseket. Ezért a Réz-hegység falvaiban az elmúlt évszázadokban különböző műhelyek működtek: asztalosműhelyek, kádárműhelyek, kovácsműhelyek és így tovább.

A kovácsműhely (covăcia) olyan műhely volt, amelyet egyetlen település sem nélkülözhetett. Ez a mesterség általában apáról fiúra szállt. A kovács a falu közösségének igényeit szolgálta ki, és termékeit néha a heti vagy az éves vásárokon árulták. A terület hegyvidéki falvainak sajátos jellege - a lakosok közül sokan az erdőgazdálkodásban dolgoztak - azt jelentette, hogy nagy volt a kereslet az ehhez a mesterséghez szükséges szerszámok iránt. Baltákat, sarlót, fejszéket, fonókereket, láncokat és korsókat készítettek. Ezeken kívül más, a mezőgazdasági munkákhoz vagy akár a mezőgazdasági eszközökhöz szükséges tárgyakat is gyártottak, mint például a szekerek és kerekek fémtartóit. Az olyan szerszámok, mint a kapa, a kasza, az ásó és a vasvilla, amelyeket évtizedekkel ezelőtt ezen a területen készítettek, még ma is megtalálhatók egyes háztartásokban. A nők által a szövőszékben vagy a háztartásban használt tárgyak egy részét a közösségi kovácsmester készítette.

A szükséges nyersanyagot, a vasércet általában a megye déli részéből hozták, ahol ilyen készletek voltak, majd a műhelyben dolgozták fel. A gyártott tárgyak sokfélék voltak, és biztosították a főbb helyi tevékenységek végzését.

A Huta Slavia kovácsműhelyében több száz ilyen, a helyi lakosoktól gyűjtött tárgy látható. A nagyon változatos tárgyak egy olyan korról tanúskodnak, amikor minden közösség képes volt önfenntartásra, és megtermelte a szükséges dolgok nagy részét.

bottom of page