top of page

Fatörzs

Amikor a szlovák telepesek megérkeztek ezekre a területekre, a helyeket teljesen sűrű erdők borították. Idővel az erdők nagy részét kivágták, hogy helyet csináljanak a házaknak, a réteknek, a mezőgazdasági terményeknek és a faanyagot felhasználták24. Mielőtt belépnénk a Huta Slavia-i nyírfaerdőbe, bal oldalon egy több mint 250 éves fatörzsre bukkanunk, amely az egyik legöregebb fa a régióban. A fatörzs, amely a rothadás állapotában van, mintha egy letűnt korról tanúskodna, amikor az erdőben csak az erdészek hangja és a fejszecsapások hangja hallatszott, amit a csend hangja követett, amikor a kemény munkában elfáradt emberek néhány pillanatra megpihentek.

A favágók élete nem volt könnyű a 18-19. évszázadokban. Hajnaltól estig dolgoztak, és csak ebédszünetet tartottak. A 18. századig, amikor elkezdték használni a fűrészt, a favágók (szlovákul drevorubač) párban dolgoztak. Később munkacsoportokba szerveződtek, amelyek főként az azonos vagy rokon családhoz tartozó férfiakból álltak. A csoportot egy munkavezető vezette, aki a fakitermelők és az erdőtulajdonosok közötti szerződések közvetítőjeként is működött. Amikor a fakitermelők a falu közelében helyezkedtek el, minden nap hazatértek, de amikor a fakitermelés nagyobb távolságban történt, akkor az erdőben éltek, akár a hét végéig, akár az egész szezonra, ideiglenes szálláshelyeken. A pihenőidőszakokban különböző háztartási tárgyakat készítettek, amelyeket kézzel faragtak fából, és nagyon gyakran faragványokkal díszítettek.

A férfiak hosszú távú távolmaradása a háztartástól befolyásolta a családi életmódot, ami a közösség átszervezéséhez vezetett. Mindazok, akik otthon maradtak, részt vettek a háztartás fenntartásában, és a gyerekeket a nők vagy az idősebb családtagok nevelték.

bottom of page